Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Omotesandō illumináció

Egy kantoni kalóznő kalandjai

1801-ben, egy Zhèng Yī (一) nevű kalóz dúlta végig Kantont (广州), és a Gyöngy-folyó deltáját, a prédáláson és tivornyán túl meghagyta embereinek, hogy kerítsenek neki egy örömlányt egy helyi bordélyházból, ki később mint Zhèng Yī-né/Zhèng Yī feleségeként - Zhèng Yī sǎo (郑一) vált ismertté.

A kalóz Zhèng Yī ugyanis nem gyilkolta meg, sem nem erőszakolta meg, ellenben gavallér mód feleségül kérte a 26 éves lányt, az pedig lelkesen, és kecsegtető remények közepette elfogadta az ajánlatot. Zhèng Yī sǎo (1775-1844) ezzel a húzással azonban nem a háztartásbeli asszony szerepköré jelentkezett, de maga is tengeri rabló-ambíciókat táplált, és a történelem egyik legsikeresebb kalóz-vállalkozója lett belőle az elkövetkező évek során. A leány eredeti családneve Shí (石), beceneve Xiāng Gū (香姑) - "Illatos leány" volt, férje halála után jobbára Zhèng Shì-ként (郑氏) - 'Zhèng özvegye' - ismert, melynek kantoni ejtése 'Jihng Sih' → ebből lett Ching Shih angolul.

Zhèng Yī sǎo férje mellett egyenlő részben osztozott a javakban és a hatalomban, s míg ura szolgálatát teljesítette - ergo fosztogatott és vedelt - addig Zhèng Yī-né a kis családi vállalkozás üzleti teendőit intézte. Hat év alatt szövetséget létesített Zhèng Yī és korábbi ellenségei között, a Gyöngy-folyó torkolatáért folytatott harcban ugyanis számos kalózflotta részt vett: a fehér, a kék, a sárga, fekete, bíbor és a vörös, utóbbi Zhèng Yī hajóhadát jelentette (Vörös Zászlós Flotta/ Vörös Banda - 红旗帮队/红旗帮). Ezzel a kalózszövetséggel közel 1500 hajóból álló flottával rendelkező birodalom jött létre, fokozott izgalomban tartva a vizeket és partokat a Gyöngy-folyó deltájától a Qióngzhōu-szorosig (琼州海峡), ergo Hǎinán szigete, és a szárazföld közötti tengersávon. Zhèng Yī  feleségét férje életében is nagy tiszteletben tartották, gyakorta csak Sárkánynéként hivatkoztak rá - Lóng sǎo (龙嫂).
Mindazáltal Zhèng Yī 1807-ben egy tájfunnal való összekülönbözésben 42 éves korában elhunyt, ami még inkább előrendítette felesége sorsát. Zhèng Yī sǎo ugyanis - ahelyett, hogy példás özvegy módjára visszavonul magányába, és feladja férje vállalkozását (noha a kalózkodás nem számított 'normális' vállalkozásnak) - miután meggyőződött támogatásáról, átvette a Vörös Zászlós Flotta irányítását, s Kelet leginkább félt és tisztelt kalóznőjévé avanzsálódott, ami igen érdekes fejlemény, par excellence annak tükrében, hogy a női emancipáció fogalma e korban (és főleg e) körökben nemigen létezett. A kalózarmada irányítását Zhāng Bǎozǎira (张保仔) - "Zhāng Bǎo, a kölyökre" -hagyta, ki korábban férje mellett a második ember volt adoptált fiaként. Zhāng Bǎot 15 éves korában rabolták egy halászfaluból, kivételes képességeiből adódóan gyorsan felkapaszkodott a ranglétrán, és a flotta kapitányává vált. Később pedig Zhèng Shì szeretőjévé, majd férjévé.
Természetesen Zhèng özvegye sem egy szende teremtésnek mutatkozott, hamar alkalmazkodott a kalóztörvényekhez, illetve lefektette saját szigorú törvényeit: ha valaki engedélye nélkül, illetve saját hasznára fosztogatott - vagy erőszakos cselekményt követett el -  könnyen a tengerben találhatta magát. Ráadásul fej nélkül. Ha valakit rajtakaptak, vagy csak meggyanúsítottak, hogy értéktárgyakat próbál kicsempészni kincstárából, ugyancsak az óceán hullámsírjába váltott jegyet, ugyancsak fej nélkül. Ha valaki megerőszakolt egy női foglyot, szintén fej-nélküli halkajaként végezte. De nem csak a fejeket vetette: dezertálóknak nyilvános füllevágás volt büntetésük. Az ellene szőtt intrikákban részt vevő nőket lábukhoz erősített nehezékkel bocsátotta útjukra a tengerben, a férfiakat pedig fő nélkül. (Apropó, ímhol egy kósza írásjegy a fővesztés általi halálbüntetésre: zhǎn 斩 / ざん 斬).
A kevésbé vonzó női foglyokat általában elengedte, és ha flottájából valaki megvásárolt egy attraktívabb női rabot, abban az esetben feleségül kellett vennie.
Egy éve tartó kalózhegemóniáját követően Zhèng Shìnek már mintegy tizenhétezer férfi állt irányítása alatt, az akkori kor legnagyobb flottájával valóságos kalóz-enklávét létrehozva a Nagy Qīng birodalomban,  a yǔshān (大屿山) /vagy Lantau-szigeteken lévő főhadiszállással. És immáron nem pusztán mint kalóz, de mint politikai figura is volt jelen. 1808-ban a Qīng császári flotta indult Sárkányné birodalmának felszámolására, ám nemcsak győzelmet aratott felettük, de 63 hajójukat elfoglalta, és számos császári matrózt rábírt az kalózarmadához való csatlakozásra. (Igaz, a másik alternatíva kivégzésük lett volna.)
Az elkövetkező két évben a Qīng-hatalom továbbra is folytatta a kalózbirodalom felszámolására tett kísérletét: egy kortárs angol kereskedő, Gélāsī Pǔ'ěr (格拉斯 普尔) -kit elrabolt a Vörös Zászlós Flotta, majd váltságdíj fejében szabadon engedett, Londonba visszatérve megírta visszaemlékezéseit Zhèng Yī sǎoról (egyelőre nem találom) - feljegyzései szerint a császári dinasztia 1809-ben angol és portugál hajókat felbérelve (még a Kelet-Indiai Társaságot is meginvitálták, az viszont az ekkoriban zajló franciákkal és spanyolokkal való elfoglaltsága miatt nem vállalta az akciót) próbálta megállítani, de így sem jutottak eredményre: a kínai kalózok közt úttörőként Zhèng Shì maga is nyugati tűzfegyvereket és ágyúkat alkalmazott, a győzelmet azonban az egyesített császári-angol-portugál flotta tőrbecsalásának köszönhette, jelentős veszteségeket okozva nekik, miközben a Vörös Zászlós Flotta összesen 40 embert vesztett.  (Egy alkalommal Makaó erődjét is csaknem sikerült bevennie a védők kiéheztetésével.) 1810-ben Jiāqìng (嘉慶) császár más szemszögből próbálta megközelíteni a kérdést → kielégítési politika (怀柔政策): amnesztiát ajánlott Zhèng Shì és kalózai számára a békéért cserébe. Zhèng özvegye is tisztában volt vele, hogy hatalma nem fog örökké tartani, valamint a Vörös Zászlós Flotta szövetségét is belső harcok gyengítették. Jóllehet nem volt könnyű embereivel elfogadtatni a megegyezést, mivel annak egyik pontja a Qīng-birodalom előtti térdre-ereszkedést tűzte ki feltételként.

Zhèng Shì ezért személyesen, fegyverek nélkül, egy tizenhét fős női delegáció élén tárgyalóasztalhoz ült Kanton kormányzójával, melynek eredményeként a császár áldását adta Zhāng Bǎoval való házasságára,és csak kettőjüknek kellett meghajolniuk (跪拜 - kowtow), és behódolniuk a Qīng-dinasztia előtt, emberei számottevő része (17.318 emberéből mindössze 126-ot végeztek ki) amnesztiában részesült, emellett kincstára egy részét is megtarthatta. (A harminc évvel később kitörő ópium-háborúban pediglen már Línxút (林则徐), és a császári flottát támogatta.)

Ezt követően, 35 éves korában végleg megtelepedett a szárazföldön, tőkéjét szerencsejáték-, és fogadóiroda, valamint egy kupleráj megnyitására fordította. 69 éves korában hunyt el - mint legenda, és nagymama is egyben - mely a XIX. századi várható élettartamhoz képest (összehasonlítás végett, az ipari forradalom útjára lépett Anglia egyes nagyvárosainak nyomornegyedeiben a születéskor várható élettartam 20 év volt) igencsak magasnak mondható. Különösen kalóz-berkekben.

Később alakját számos regény, novella és film megörökítette - legutóbb például a Karib-tenger kalózainak harmadik részében találkozhattunk vele, legalábbis az általa ihletett figurával. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…