Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados fordításomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tollából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.

Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződéstől délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott.
San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesítmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilvánosság mögött - kivégzőhelyek, vörös lámpás negyedek, és itt dolgoztak a kor társadalmának perifériájára került embertömegei, úgymint az alantosnak bélyegzett foglalkozást űzők (hentesek, bőrművesek) is.  
Katolikus és protestáns egyházi szervek is megjelentek San'yában, karöltve ökumenikus segélyszervezettekkel, szociális segély-központtokal, etc. 
Az Edo-korban jelent meg a kichinyadónak (木賃宿) nevezett népszálló típus, mely olcsó szállást biztosított, élelem nélkül, főleg a Ōshū Kaidō (奥州街道) illetve a Nikkō Kaidō (日光街道) között, mely utóbbiak a korszak legfontosabb közlekedési útvonalai közé tartoztak.
A Meiji-korszak kezdetével aztán az új japán kormány pedig rásegített az olcsó külvárosi lakóövezet fejlesztésére, közel az elmített nagy országutakhoz, hogy lakhatást biztosítsanak a szegényebb társadalmi rétegeknek, többek között a riksásoknak is, akik a Yoshiwara vöröslámpás negyedéből fuvarozgatták a kuncsaftokat.
A világháborúkat megelőző időszakban már egy erősen szegregálódott terület alakult itt ki, ahová különösen az 1923-as nagy kantōi (関東大震災) földrengést követően egyre nagyobb számban özönlöttek ide napszámos bérmunkát végzők (főképp újjáépítési munkákra). Majd a háborút követően, az otthonukat elvesztők számára eredetileg átmeneti szállások (könnyedén összetákolt egyszerű lakások) állandó lakásokká váltak.
A második világháborút követően pedig Japán gyors gazdasági növekedési pályára állt, nem mellesleg pedig a háborúban szarrábombázott (東京大空襲) Tōkyō ujjáépítése óriási munkaerő-szükségletet vont maga után, ezen megnövekedett munkaerő elszállásolására pedig ugyancsak a San'yában kialakított munkás-szállók kiterjesztése bizonyult a legkézenfekvőbbnek. 1961-re már több mint 300 ilyen népiszálló működött San'yában, ami több mint 20,000 munkásnak adott fedelet, akik többnyire 3K jellegű melókat űztek. A 3K alatt pedig a következőt értjük:

汚い
きつい
危険

Kitanai, kitsui, kiken: mocskos, megerőltető, veszélyes - fekete munkában nem volt hiány. Nem véletlen, hogy a yakuzák és egyéb alvilági szervezetek, szélsőjobbos politikai csoportosulások erőszeretettel rekrutáltak új tagokat innen San'yából, a közbiztonság jóformán kezdett eltűnni a városrészből. 

Ha mindez nem lett volna elég, még érdemes azt tudni hogy bár 1966-ban Tōkyō 23 kerülete egységes elhatározásra jutott a hajléktalanok helyzetének megsegítésére, illetve helyi (kerületen belüli) orvoslatára. Azt megelőzően viszont az egyes fővárosi kerületek egyszerűen nem voltak hajlandóak kezelni megfelelően ezt a problémát, és saját kerületük hajléktalanjait is szentimentálisan San'yába paterolták "átmenetileg". Csak aztán valahogy elfelejtették visszahozni onnan őket.
Szóval adott volt egy terület, ami már az Edo-kortól kezdve a szegények lakóövezete volt, ide özönlöttek a napszámosok is, főleg a háborút követően, majd a korabeli Tōkyō hajléktalanjait is San'yába száműzték. Az 1960-as években, e döntő többségében nehéz sorsú, alacsony bérért kemény fizikai munkát végző munkások és hajléktalanok által lakott negyedben számos felkelésre került sor, komoly para volt az alkoholizmus majd megjelentek a drogok, a közbiztonság is egyre rosszabb állapotba került.

Tōkyō kormánya ezen okok végett létrehozta a 1960 a San'ya-körzeti Rendőrállomást amit csak Mammut Rendőrállomásnak (マンモス交番) nevezetek, hiszen méretét tekintve jóval nagyobb volt az átlagos kōbannál (rendőrörs). Ma egyébiránt Nihon-Tsutsumi Rendőrállomásnak nevezik az épületet (日本堤交番), és az utóbbi évtizedekben jelentősen sikerült visszaszorítani a bűnözést: közelmúlti statisztikák szerint a bűncselekmények száma nem kiemelkedően magas, bár bolti illetve bicaj-lopás valamint garázdaság továbbra is jelen van.
Telefonfülke a hi-tech Tōkyōban - a telefonok erre nem túlzottan okosak. Az, hogy van nyilvános telefonfülke, önmagában elég anakronisztikus, de hogy használják is, az még inkább elcsodálkozásra készteti a modern embereket. Beleértve engem is...

Manapság a közbiztonság problémái helyett inkább az lett a legnagyobb gond, hogy ezek az egykori, balhés napszámosok megöregedtek, és hát öreg korukra sem gazdagodtak meg, ergo jelenleg ezen elidősödött nincstelenek eltartása (高齢者福祉) állítja kihívások elé a környékbeli kerületeket. Már amennyiben foglalkoznak velük egyáltalán. 
A mai napig számos régimódi, könnyen igénybe vehető szállás (簡易宿所) található az egykori San'ya területén, hiszen manapság is egyaránt sok napszámosként dolgozó él erre.
Egyébként az egykori népszállókat Japán-szerte doyának (ドヤ / 宿) nevezték, a doyagai (ドヤ街) pedig a nagyobb területi egységet jelenti, melyet ezeket az olcsó szállásokat összefoglalja, vagyis egyfajta nyomornegyed. Három ismert doyagai volt Japánban: a Kotobukicho Yokohamában (横浜の寿町), az Airinchiku (あいりん地区) Ōsakában, valamint a jelen tárgyalt San'ya itt Tōkyōban.
Bár ami fontos különbség más nagyvárosok nyomornegyedeitől, avagy a slumtól, hogy amíg utóbbi általánosságban véve kizárólag a társadalom mélyszegénységben élő rétegeinek életterét jelenti, addig Japánban a doyagai utcáiban nem pusztán a legrosszabb sorsúak, de a társadalomi középosztály (中流階級) lakásai is éppúgy megtalálhatóak voltak. Ezáltal talán a nyomornegyed kifejezés nem is a leghelytállóbb az egykor Taitō-kerület, Asakusa, San'ya 1-4 chome (台東区浅草山谷1~4丁目) álló területre nézve, bár kétség kívül a város egyik legszegényebb lakóövezete volt - és az is maradt a mai napig.

És hogy milyen most? Az átlag Tōkyōhoz képest kétség kívül eléggé elmaradott. Minowa állomásnál szálltam le, és innen gyalogoltam el Namidabashihoz (a könnyek hidjához - utalva a közeli Kozukappara vesztőhelyére), s úgy tűnik az idő nem sokat haladt erre: korántsem túl szívmelengető hely, de "veszélynek" vagy valós értelemben vett nyomornak semmi nyoma. 
Ósdi, roskadozó épületekből azonban kb. 10 perc séta alatt is jó párat láttam, illetve a bejegyzést tarkító fotók talán kellően plasztikus képet képesek festeni arról, hogy hogyan kell ma elképzelni a poszt-San'ya életérzést: begyepesedett éltes szeszegerek csevegnek Strong Zeróval a kézben délben a kisbolt előtt, kis krimók olcsó piával, guberáló csövesek, járókerettel tipegő nénikék, bordélyházak és mindezek közt sétálgató külföldi hátizsákos turisták eklektikus elegye.
A 2002-es foci VB-től kezdődően kezdték el ugyanis a külföldiek felfedezni az itt található olcsó szállásokat,  sőt, én is megszálltam anno egy itt található rém olcsó hostelben.
Burakumin tacskó

Érdekes pikantéria, ahogy Japán legmagasabb építménye a főváros talán legszegényebb lakóövezetei felé tornyosul. Közeleg az olimpia, bár nem úgy tűnik mintha bármi erőfeszítést is tennének a környék ósdi épületeinek kipucolására. Vannak olyan városrészek, amiket nyilván érdemes meghagyni olyannak, amilyenek történelmi értékük avagy gazdag kultúrájuk miatt, mindazonáltal annyi bizonnyal kijelenthető, hogy a néhai San'ya területe nem túl sok pozitív emléket őriz.   


Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában. A legsötétebb sötét Tōkyōs epizód!

Konfuciánus gengszterek - a yakuza története

Urbex-sorozat

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A Kék-folyó tényleg kék?

2017 top 15